Kis vers
2004.10.22. 21:01
Egy napon mikor Stricimackónak Semmi drogja nem akadt, Eszébe jutott, hogy inni kéne Valami kibaszott károsat.
Elment tehát Malackához, Hogy vodkát igyanak párban, De a részeg disznó ott feküdt A saját hányásában.
Így hát elindult hazafelé, Miközben vodkát iszogat, Arra gondolt, hogy megbaszhatna Valami jó kis bögyös csajt.
Fogott hát egy nagy pinát, Oszt vígan megkefélte. De az egész óvszer szőrös lett, S gyorsan lecserélte.
Mert: minél inkább baszogat, Annál inkább hull a pénz, Minél inkább dől a pénz, Annál inkább baszogat.
Hull a hó és drogozik, -zik, -zik, A kottonja ázik, -zik, -zik Hull a hó és drogozik, -zik, -zik, A kottonja ázik, -zik, -zik.
Ring a Dunán egy katamarán, benne fekszik Kata Marán, felül Kata, alul Mara, mindkettőnek ring a fara.
Pina, fasz egybebasz, ebből lesz a kiskopasz. Kiskopasznak haja nő, ebből lesz a betörő. Betörőnek csaja lesz, megtörténik ugyanez
Zölderdőben jártam, Hegyes tüskét láttam, Megszúrta a talpam, Felállott a farkam, Gyertek lányok, segítsetek rajtam!
RÓMEÓ & JÚLIA (Duódráma)
R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem, Hisz biztos reám vár talpig tetvesen. De csitt! Mi fény villózik amott? Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott. Ó, én egyetlenem, segítenék máris, De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist.
J: Bűzt hoz a szellő, ez Romeó lenne? Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne. Elindult felém, ide vezet útja, Remélem, hogy erejéből több menetre futja. Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat, De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.
R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja? Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja? Ó, a galád tele van kéjjel, Biztosan megcsalt mással az éjjel.
J: Ne szólj így Romeó, hisz meg szűz vagyok.
R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot.
J: Szerelmem Romeó, ne gyanúsíts engem, Hisz éjjel az odúm csak terád fentem. Loboncos trombitád, mely igen derék fajta, Nyújtsd fel hát iziben, s felhúzlak rajta.
R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra, Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.
J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress, Szoknyám alatt iziben mamutfészket keress!
R: Ide figyelj kedves! Mit mondassz, csupa vidámság, De nincs itt a Dévényi, ez nem három kivánság. S most mondok neked szépet én is Júlia: Arcod látvanyátol kipusztul Grúzia.
J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom, Meredő tagodat epedve várom. Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál, S félelmed jeléül megtelt az ágytál. Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen, Vizelő kacséd kimutatta nékem.
R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom, Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom. Keserű a sorsom, melynek tűz az oka, Házunk égésének nagy volt a foka.
J: Ezek után Rómeó nem élet az élet, Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget. Az élet örömeit már élvezni nem merem, Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem. Ég veled hát kedves, az életet már utáltam, S ha meghaltam, jöjj te is utánam.
(Julia megissza a mérget, s meghal.)
R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek? Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.
|
RÓMEÓ & JLIA (Duódráma)
R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem, Hisz biztos reám vár talpig tetvesen. De csitt! Mi fény villózik amott? Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott. Ó, én egyetlenem, segítenék máris, De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist.
J: Bűzt hoz a szellő, ez Romeó lenne? Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne. Elindult felém, ide vezet útja, Remélem, hogy erejéből több menetre futja. Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat, De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.
R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja? Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja? Ó, a galád tele van kéjjel, Biztosan megcsalt mással az éjjel.
J: Ne szólj így Romeó, hisz meg szűz vagyok.
R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot.
J: Szerelmem Romeó, ne gyanúsíts engem, Hisz éjjel az odúm csak terád fentem. Loboncos trombitád, mely igen derék fajta, Nyújtsd fel hát iziben, s felhúzlak rajta.
R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra, Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.
J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress, Szoknyám alatt iziben mamutfészket keress!
R: Ide figyelj kedves! Mit mondassz, csupa vidámság, De nincs itt a Dévényi, ez nem három kivánság. S most mondok neked szépet én is Júlia: Arcod látvanyátol kipusztul Grúzia.
J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom, Meredő tagodat epedve várom. Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál, S félelmed jeléül megtelt az ágytál. Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen, Vizelő kacséd kimutatta nékem.
R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom, Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom. Keserű a sorsom, melynek tűz az oka, Házunk égésének nagy volt a foka.
J: Ezek után Rómeó nem élet az élet, Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget. Az élet örömeit már élvezni nem merem, Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem. Ég veled hát kedves, az életet már utáltam, S ha meghaltam, jöjj te is utánam.
(Julia megissza a mérget, s meghal.)
R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek? Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.
|
Drágám!
Szeretlek Téged, mint marha a lóherét. Szeretem kancsal és mélabus szemed, szeretem füled, mely válladon lebeg. Szeretem hajad, mert korpás és deres, szeretem lábad, mely térdig visszeres. Te álnok! Búcsút intettél felém, eperoham üldöz éjek-éjjelén. Szeretlek én, mint virslit a kutya, ha mással látlak megüt a guta. A szerelem olyan, mint a felmosódézsa, s Te benne úszkálsz, mint egy varangyos béka. Szabad-e szeretnem orrod piciny lyukát, melyen a kamion röhögve fut át? Ha Nap lennék, csak Rád sütnék, ha bolond lennék, hozzád mennék! Kelt levelem kovász nélkül, hogy vagy drágám nálam nélkül? Csókollak százszor, de nem most, majd máskor. Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik, küldd vissza! Nevem a bélyeg alatt. A bélyeg?... a postán maradt!
Egyszer volt hol nem volt Volt a sarkon minibolt Volt benne egy jó p*na Polcokon meg sok pia Kicsi vodka jó barát De ha veszel szól anyád Haza mentél részegen Körülmetél vészesen
|
Szemed zöld, hajad barna, pöcsöd, mint a hangya farka. Eszed kevés, fejed torz, szagod mint a döglött borz. S, hogy e vers ne legyen hiába, nagy lófasz a pofádba!
A tücsök
Ciripelve küldte esteli vágyát. Hangját, mint mindig, sokan megcsodálták. Választ is kapott, egy légyottra hívó zöngést zöngést, amelyik mindenközt kirívó.
Ösztönétül hajtva, szántásokon át kereste a vágyó, ráváró babát. Mászott a dőre, míg meg nem találta a hangot, mely őt nászra irritálta.
Rávetette magát, vérvörös szemmel, enyém leszel végre! - és e szerelemmel beteljesült sorsa! Már magas c-ket ciripel, hisz megszerette - a fűnyíró gépet!
A szúnyog
Fent a légben két bogárka sóhajog , mert egyik árva szúnyogocska farka vége gézben van, jaj, meg van égve!
Elmeséli kérdő szóra, biztos, hogy ma virradóra, részeg ember vére révén, lett e csúfság farka végén. Árt is a bor, ment a botor hívta őt egy kopott bokor alja, ahol fénnyel ámít szentjánosbogár, s világít.
Részeg vérrel jön a mámor, ez a bokor lesz a hámor ahol utódunk lesz lám itt: szúnyog, mely nem csíp, világít!
Tárta lábát, mind a hatot, ölelt, és az érzés hatott! Így esett a szúnyogon folt: szentjánoska: - égő csikk volt!
A szúnyog
Fent a légben két bogárka sóhajog , mert egyik árva szúnyogocska farka vége gézben van, jaj, meg van égve!
Elmeséli kérdő szóra, biztos, hogy ma virradóra, részeg ember vére révén, lett e csúfság farka végén. Árt is a bor, ment a botor hívta őt egy kopott bokor alja, ahol fénnyel ámít szentjánosbogár, s világít.
Részeg vérrel jön a mámor, ez a bokor lesz a hámor ahol utódunk lesz lám itt: szúnyog, mely nem csíp, világít!
Tárta lábát, mind a hatot, ölelt, és az érzés hatott! Így esett a szúnyogon folt: szentjánoska: - égő csikk volt!
Reszket a bokor, mert.... (átköltés)
Reszket a bokor, mert Madárka sz..ott rá, Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Vasorrú bábácska, Te a nagy világnak Legnagyobb ocsmánya!
Meg akarsz te enni, Talán meg is sütöl. Ronda klopfolóval Össze-vissza ütöl. Megölsz, rondaságom Én ugyan gyűlöllek, Apád-Anyád nálam Jobban nem gyűlölhet.
Mikor együtt voltunk, Tudom, hogy szerettél. Akkor nemet mondtam, Most ezért, ezért megennél. Hogy ha már nem szeretsz, A madárka b....on meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer b....on meg!
A szaracénok dala
Mi a szar... Mi a szar... mi a szaracénok serege vagyunk, Belekúr... Belekúr... Belekurjantjuk a világba dalunk, Szájba kúr... Szájba kúr... Szájba kurtább szöveg nem illene tán, Majd leszopsz... Majd leszopsz... Majd lesz opszasza a győzelem után!
Egy nagy fasz... Egy nagy fasz... Egy nagy faszekerce a mi fegyverünk, Napicsa... Napicsa... Napi csata edzi meg bátor szívünk, Seggemen... Seggemen... Se Gemencen, s máshol sincs ily hős csapat, Kőpicsa... Kőpicsa... Köpi csapatunk a mérgezett nyilat!
Nagyfaszom... Nagyfaszom... Nagy fa szombatonként áldozóhelyünk, Békapod... Békapod... Béka podvas combja lesz az ételünk, A buzi... A buzi... A bú zizegteti szívét ellenünk, Kinyalom... Kinyalom... Kínja, lomhasága erőt ad nekünk!
Lepisil... Lepisil... Lepi sildes sapkánkat az országút pora, Kemény mell... Kemény mell... Kemény mellvértünkön megcsillan a nap, Hosszú fasz... Hosszú fasz... Hosszú faszilánkra véstük énekünk, A nagy segg... A nagy segg... A nagy segesvári csatába megyünk!
Tevénfasz... Tevénfasz... Tevén faszállítás a mi kenyerünk, Sok hülye... Sok hülye... Sok hű jeles vitéz csatázik velünk, Nagy farok... Nagy farok... Nagy farokkán készül harci köpenyünk, Porbafing... Porbafing... Porba finn gárdista omlik, ha jövünk!
Ő strici... Ő strici... Őstriciklivel az úton suhanunk, Rakás szar... Rakás szar... Rakás szarmatát már levágott karunk, Lógeci... Lógeci... Lóg e címer itt a sátrunk oldalán, Elélvez... Elélvez... Elél vezérünk még száz évig talán!
Nagybarom... Nagybarom... Nagyba romboljuk a városok falát, Jól megkúrt... Jól megkúrt... Jól megkurtítjuk az ellenség hadát, Hányadék... Hányadék... Hány a dékán s rektor, kit leölt hadunk, Mi a szar... Mi a szar... mi a szaracénok serege vagyunk!
Egy kislány verse
Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli A foglalkozásom nem háztartásbeli. Főzni nem tudok a mosáshoz nem értek A házimunkához kedvet nem érzek. Ám egyet büszkén be merek vallani Sok mindent nem tudok, de van ám valami Amit oly pompásan értek Mint kevés asszony ezen a vidéken. Mert tudom azt bármiféle pózban Gyors és lassú tempóban. Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton Ahogy jónak látom. Tudásom e téren több mint tökéletes S hogy hason is tudom az csak természetes. Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én Mivel tanítóm egy fiatal legény. Fiatal volt mégis jól megtanított ő S nem voltam e téren tudatlan nő. Bevallom először borsódzott a hátam Mikor a fiú nagy rúdját megláttam. Eleinte azt hittem leszakad az ég is Lihegtem kapkodtam de csináltam mégis. Idővel rájöttem mi ennek a titka S feltárult előttem mindennek a nyitja. Később már oly rutint szereztem Hogy tudásommal pénzt is kereshettem. Csináltam reggeltől korán felkelve Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve. És nagyon boldogan vidáman műveltem Még estefelé is mikor a nap lement. Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc És testem olyan lesz mint a fénylő topán. Van aki gumisapkát húz a fejére Ám ez a gyönyört csökkenti felére. Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom Én a nedvességet érezni akarom. De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nincsen abba semmi amit elbeszéltem Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.
|
|